Căutare

Amint arra számítani lehetett, kedvezõtlenül ítélte meg a közszolgálati rádió-, illetve a televíziótársaság (egy ideig a kettõ azonos igazgatás alá tartozott) mûködését az erre létrehozott parlamenti bizottság. A döntés régen, mondhatni elõre megvolt, a magyarázat körül még folynak az egyeztetések. Némi ceremóniák után a két vezetõtanácsot és az elnök-vezérigazgatókat le fogják váltani. A tervek szerint bizonytalan jellegû és idõtartamú interimátus következik, amelyet követõen – ha a kezdeményezõ liberálisok akarata ismét érvényesül – törvénymódosítás után a két médiaintézmény élére nem a parlamenti pártok, hanem a pártatlan civil társadalom nevez majd ki kuratóriumot, bizonyára a szokásosan eredeti kritériumok alapján.
Persze lehet e sorok keserû hangnemét arra vélni, hogy rádió-igazgatótanácsi tagságom megszûntével nem kis összegtõl esem el; nem is tagadom ezt, és azt sem tudom, hogy ha nem lennék érintett, hogyan viszonyulnék a kérdéshez. Ugyanis ha nem lennék érintett, akkor nem ismerném a helyzetet a rádión, sõt a politikán belülrõl. Azt sem tudom, egy véleményt mi indokol, objektivál jobban: ha a körön belülrõl, vagy ha azon kívülrõl érkezik. Néhány dolgot azonban tudok. Elsõsorban, hogy a médiáért, az újságírók megnyeréséért mindenütt – a volt szocialista országokban kiváltképp – elkeseredett harc folyik, s különösen kormányváltások után sportot ûznek a megideologizált elcsapásokból. Az indoklás általában az, hogy az elõzõ vezetés át- meg túl volt politizálva. (Az új természetesen nem lesz, az tök semleges marad mindvégig…) Másodsorban a rádiónál 2002-ben hasonló dolog történt: mandátuma lejárta elõtt menesztették a korábbi, még a „konvenciós kormány” idején kinevezett társaságot, sokak szerint mondvacsinált ürüggyel; jellemzõ, hogy a mostani elnök-vezérigazgatónak és igazgatótanácsnak felrótt magas fizetéseket mi attól a korábbi vezetéstõl „örököltük”, illetve vettük át – akkor még nem voltak erkölcstelenek… Harmadsorban a rádió soha ilyen jó évet nem zárt, mint a tavalyi, sem a hallgatottság, sem a területi lefedettség, sem az ellátottság tekintetében, sem pénzügyileg; ráadásul folyamatban van néhány nagyívû terv kivitelezése.
Persze tudni való, hogy az ilyen döntések magasabb megfontolásokból születnek, nagyobb játszmák és tétek konjunktúrájának kitéve (valamit valamiért, ugye). Remélem, a kisebbségi törvény – korántsem lezárult – sorsa az RMDSZ számára kellõ kárpótlást jelent majd hozzájárulásáért ehhez a médiás döntéshez.